Kedves Naplóm!

"Naplóm!

Ma végre vége van és nem emlékszem mi történt velem. Az Ábelt olvastam reggel. Hajnal 4-5-ig fent voltam és befejeztem a 15 éves kapitányt (szóval ezért nem emlékszem rá, hogy egy oldalt is olvastam belőle. Azt hittem, hogy azért írom ezt, mert megbeszéltük az egyik barátnőmmel, hogy mindketten elolvassuk a nyáron és én nem olvastam el ő meg igen. De akkor én is:) ) és elkezdtem olvasni az Ábelt (na erre viszont nagyon is emlékszem, mert kicsit nyögvenyelősen ment). Hű, de csúnyán írok! (a mellékelt ábrán is látszik). Napközben fel, akarom mondani lejött hozzám a Nővérem. Anya 10-kor felkeltett a telefonjával és nemsokkal ezután a Nővérem védőnője keresett, de végül elküldtem a fenti lakásba (mert hozzám jött?! Ezt nem is értem.) Utána a Nővérem és a férje lejöttek megebédelni. Elkezdtem varrni egy szoknyát. Este amíg a sógoromék lent fürödtek (uh nem volt náluk gáz, ciki), addig én vigyáztam Borókára. A vége felé már nagyon éhes volt."

Pont: 3/4

Szóval új a módszerem, beleírok a szövegbe. Igazából mindig ott jutnak eszembe a vicces gondolatok. Ez a 15 éves kapitány, tényleg nem emlékszem. Lehet, hogy egy csomó könyvet elolvastam tiniként, csak nem emlékszem ár?

"Kedves Naplóm!

Ma is gyalog mentem be a Nővéremhez. Apa elutazott Romániába, Erdélybe. Viszi a Táltosokat. 2 busz! Ez már nagy szám. Az idő elég borús (holnap esett, de elfelejtettem leírni). (Vagy azt még nem írtam meg?). Az olvasó majd később megérti! Ma nemsokminden történt. Azt hiszem, hogy ma varrtam egy szoknyát. Fekete. Egész jó, csak kicsit rövid lett. Elég hülyeségek ezek a képregények. De elolvastam, mert szeretem a képregényeket." (itt a napló másik oldalán egy képregény van, elég hosszú, a címe: Bérgyilkos John vakációja, igazán gyerekbarát)

Szóval úgy látom ment minden szépen. Apa (aki azóta már Papa, és fura, hogy így hívtam) csinálta a kirándulásait. Egyébként Nővérem kislánya, Boróka, most pont annyi idős, mint én voltam itt, és azt kell hogy mondjam, alapvetően minden gyerek egyforma. Mindig érzem rajta, hogy mit miért csinál vagy mond, mi az indíttatása. És sokszor ennél fogva hajlamos vagyok neki több mindent megengedni, mint kellene. Mivel a tiltások nem rosszindulatú döntések, hanem nevelő célzatúan. De erre is meg kell érni, hogy valaki ezt értékelni tudja. Most akkor elindultam a felnőtté válás rögös útján? Vagy már rajta is vagyok?! Mindenesetre azt tudom, hogy sokkal jobban szeretek felnőttnek lenni (még ha nehéz is, főleg most, a nagy munkakeresésben), mint gyereknek. De ami nehéz, az általában jobb is:)