Kedves Naplóm!

"Kedves Naplóm!

Ma 18-a van. Bocsi, hogy nem írtam edidg. Ja! Már 19-e van. Azt tudom, hogy csütörtökön is bementem Ancsához. Gyalog. De azért jó volt. Edó út. Már mint nem ma, hanem ma. Az-az nem csütörtökön, hanem mostanság. Na mindegy! Ja! 13-a tájt küldtem Edónak meg Anitának képeslapot és fényképet magamról. Anita szeretne egy fiúval levelezni, ezért írtam egy régi fiú ismerősömnek."

? pont

Nahát, elolvastam egy tesztet is, ami e mellett a lap mellett volt, és a címe: Lehet-e engem szeretni? Persze először a fiúknak valót kezdtem kitölteni, de hamar észrevezzetem magam és kitöltöttem a lányokra vonatkozót. Az jött ki, hogy harmóniában állok magammal, és egy kicsit fiús vagyok. Mondjuk néhány dolgora meglepő választ adtam, a lényeg az volt, hogy szerintem én nem tetszek senkinek, de leszarom:) Mondjuk volt egy olyan kérdés, hogy ciki-e a lányoknak kezdeményezin, és azt válaszoltam, hogy nem, pedig mostani véleményem szerint de:D Nahát, hogy megváltoztam:)

"Szia Naplócskám!

Ma meglátogattam Ancsát és a kicsit (de előtte varrtam még egy táskát, ezt már mindig így lesz?). A kicsi már egész jó, Ancsa is. Még mindig a 15 éves kapitányt olvasom, de már nincs olyan sok belőle. Anyáék meg a Franisaországi videót nézik. Az előbb anya benyitott én meg úgy megrémültem, hogy ezt csináltam (nyíl és egy görbe s betűra mutat:) ). Holnap reggel lehet, hogy anyával bemegyek a munkahelyére és egyuttal Ancsát is meglátogatom. És lehet, hogy a csajokhoz is benézek. Ja! Már rég le akarom írni, hogy prodi iránt napok óta nem érzek semmit (csak ma.. de csak egy kicsit)."

4 pont, este csak 1/2

Nahát, úgy érzem, hogy igazán éreztem át anno ezt a szülés-születés dolgot.

Arra meg egyáltalán nem emlékszem, hogy rlolvastam volna a 15 éves kapitányt. Azt tudom, hogy megvolt, és elkezdtem, de 2 oldal után abba hagytam. Nem is értem miez:)

"Kedves Naplóm!

Reggel olyan rosszul éreztem magam. Nem tudtam magammal mit kezdeni. Aztán varrtam hirtelen felindulásból egy táskát (csak kisebbet). De egész jó! Aztán megcsörent a telefon és az anyukám azt mondta, hogy Ancsa szül. Olyan váratlanul ért. Meglepődtem. Aztán apával bementünk, megebédeltünk (a kórházban) és láttuk Manót is. Hát! Elég kis vánnyatt még. De lesz ez még jobb is (vagy így se). A pakolás még folyamatban van a ‹specuban›. Anya azt mondta, hogy Attila nagyon elérzékenyült amikor Ancsa szült. Este jó film volt a tv-ben, de én elaludtam rajta."

4/5 pont

Hát ez egy kicsit fura írás volt, főleg, hogy mi történt ma. Ma szült a nővérem, jáááj. Olyan hihetetlne még mindig. Meg amikor megmutatták a kispulyát, mint egy kis lila szivacs:) Ráaásul volt hosszú, fekete haja. Szegény nővrem, meg hogy ki volt. Mami persze ben volt a szülésen, Attila is bent kezdte, de amikor majdnem elájult kiküldték:) 4/5 pontos nap jajmár:D

"Naplócskám!

Elkezdtem rendet rakni a ‹Specuban› ( ezt az ‹› izét Vernétől vettem át). Kipakolcstam a zsákokat, átnéztem meg minden. Ancsa volt itt. Azt mondta, hogy azt fogom írni, hogy: Ancsa már megint itt van, nyafog és a lába is büdös! Hát, lehet, hogy van benne valami igazság! Nem tudok mit írni, ugyanis (öszintén megvalva) ma már szerda van és elfelejtettem, hogy mi történt ma (az-az hétfőn). (A pontot is csak tippelem). (azért mind 3 pont, bár ha nagyon jó vagy rossz lett volna a nap, arra biztos emlékeznék!) (végre vége, márt csak 2 nap)"

3 pont

Nah, szóval igen, ilyen voltam, még ha nem volt értelme akkor sem hagytam üresen a lapot. Olyan ez, mint a többi felesleges dolog az életben, ami csak munkával jár mindenkinek, de a hülye kényszeresség vagy a maradias hozzáállás miatt mindenki csinálja, vagy legalábbis megcsinálja.

 "Drága Naplóm!

Ma akartam menni énekkarra, de aztán elfelejtettem és 1/2 4-kor jutott eszembe, de akkor már késő volt. (Szerencsére, ugyanis ma nem volt énekkar!). Éjszaka éjfélig tv-ztem, mert féltem és nem is voltam álmos (ahhoz képest, már 9-kor felkeltem). Az éjszaka azért féltem, mert tegnap megnéztem a "Rémségek könyve"  című filmet és mindig arra gondoltam, hogy itt is van a szobában valami baltás gyilkos, aki meg akar ölni. Bár ettől (mármint a haláltól nem féltem annyira). Még mindig Verne 15 éves kapitányát olvasom."

3 pont

Az tuti, hogy nagyon sokáig féltem éjszaka, de még gimis koromban is kb. Állítólag éjszaka azért félünk, mert a sötétben ránk szakad az összes gondunk-bajunk és ez kikészít. Az igaz, hogy nem a legideálisabb környezetben nőttem fel, de azért nem is a legrosszabban. Bár biztos az is bejátszott, hogy én el tudtam képzelni, hogy ezek a dolgok megtörténnek, mert hát ki mondja hogy nem? Max egy másik ugyanolyan ember. Na.

:)

 "Kedves Naplóm!

Ma reggel elmentünk a piacra, Mari néni, anya meg én. Én két toppot kaptam (csak 300Ft volt) és már majdnem át is alakítottam őket. Anya varr nekem egy új fehér felsőt. Eddig jól néz ki. Délután Ancsa meg Attila veszekedtek, mert nincs kész a lakás és idegesek meg minden. Szegény Manónak ez nem jó! Ancsa azt mondta, hogy szerda délelőtt fog szülni és jövőhéten már be is költöznek hozzánk (már mint a felettünk lévő lakásba). A kisfecskék nagyon édsek! Már egy kicsit tudnak repülni. Alig férnek a fészekbe!"

3/4 pont

Már alig vártam, hogy megszülessen a pulya meg hogy beköltözzenek.

Amúgy ez a mindenhova odaírom, hogy csak ennyi volt.. Jó gazdaságosságra neveltek a szüleim, nem csodálom, hogy sajnálok most is 10.000Ft-ot egy pulcsira. Ez biztos valami generációs betegség, viszonylag idősek a szüleim, aztán elég sok mindent -többet között szegénységet is- megéltek.

 "Naplóm!

Bocsi, de a tegnapi leírás vonatkozik mára. Csak enm tudom, már mi történt csütörtökön. Szerintem semmi! Voltam délután az énekkaron, Gabival felmentünk a városba, és ott szórakoztunk. Dobáltuk Gabi pénzárcáját úgy, hogy a padon egymásnak háttal ültünk. Jó volt. Gabi vett egy Bravót, amiben volt egy kotton. Bementünk vele a budiba (MC Donld's-osba) és szétnyitottuk (persze én fogdostam). Tök zsíros volt meg büdös, de elég nehezen szakadt el (vagyis nem szakadt el). Fel is fújtam, de féltem, hogy szétszakad, ezért nem túl nagyra."

4 pont

Biztos 'csak a kotton' miatt:) Hát ez, egyáltalán tudtam már, hogy mire való? Arra emlékszem, hogy 6 évesen találtam egy csomag gumit az udvaron, és azt mondták rá anyámék, hogy védőfelszerelés fiúknak. Végülis.

Jaj azok a könnyű és unalmas és vicces napok.

 "Naplócskám!

Ma ugye péntek van? (hát én azt a napot fogom leírni!)

Egész nap nem voltam énekkaron. Délelőtt aludtam, délután pedig elmentünk vásárolni anyával meg Ancsával. Ancsa nagyon felkapta a vizet, hogy mi mindenhova beakarunk nézni, pedig ő már milyen fáradt. Szerintem már megszülhetne. Este beültünk a Jerevánba. Ja! Délután láttam Balázst (Prodi). Olyan zavarna jöttem, ahogy megláttam. A térdem is megremegett. Lehet, hogy tetszik? Szerintem felismert (engem). Mikor rágondolok, olyan furcsa érzés tölt el. Még nem éreztem ilyet. Az araboknál is csak azt éreztem (mikor rá mosolyogtam ő meg vissza (a törött kezűÖ, hogy elolvadok. Ez tök jó volt."

5 pont (de csak Prodi miatt)

Woow, ez de kemény. Nem is tudtam, hogy tudtam legalább írni ilyen nyíltan az érzéseimről. Meg hogy így beismertem a dolgokat. Felnőtt fejjel sokkal jobban tagadom még magam előtt is néha az érzelmeimet. Jaaj kicsi én, lehet tudnék tanulni tőled:)

 "Kedves Naplóm!

Most néztem meg a Buli az élet c. filmet. Olyan volt, mint az Amerikai pite, de azért tetszett. Reggel voltam énekkaron, de délután nem volt kedvem, ezért Gabival megbeszéltük, hogy nem megyünk. Sőt, lehet, hogy a holnap reggelire sem. Legalább aludhatok, és a szobámat is ki akarom takarítani. Dél körül elmentünk a nővérkémmel csempét nézni (nem volt), aztán a Tescoban vásároltunk, de mivel a pénztárnál hosszú volt a sor otthagytuk a kosarat (vagyis Ancsa, nagyon nyűgös, szerintem nemsokára meglesz a baba, (anya szerint is). Este Mari néninél ettünk. Ja! Panni azt hallotta, hogy N. Peti már nem szűz és lehet, hogy gyereke lesz. Tök hülye ez a gyerek!"

3 pontos nap

Annyira emlékszem ennek a napnak az összes pillanatára, olyan furcsa. Pedig tök átlagos nap volt. Szerintem nővérem határozottsága mindig erősebbé tette a napokat. Egy kicsit el kellene menni ebbe az irányba, sokszor azt hiszem, hogy rám nem is emlékeznek az emberek. De aztán rájövök, hogy azok az emberek, akikkel "passzolunk" egymáshoz, azok mindig emlékeznek. És én is jobban emlékszem rájuk. Úgyhogy juhú! mégsem kell megváltoznom.

Viszont mikről beszélnek a gyerekek, behalok. Nem emlékeztem ilyen szintű sexualitásra. És ez most valószínüleg csak rosszabb. De hát nem is csodálom, hisz már a Búj, búh, zöld ág meg az Ég a gyertya ég is erről szólnak:D